Báll Dávid fiatal kora ellenére generációjának egyik kiemelkedő muzsikusa. Közel harminc ország koncertpódiumain lépett fel, játszott többek között a Buenos Aires-i Teatro Colónban, a New York-i Lincoln Centerben, a bécsi Musikvereinsaalban, az amszterdami Concertgebouw-ban, a párizsi Salle Pleyelben, a salzburgi Festspielhausban, a muscati Royal Opera House-ban és a tokiói Kioi Hallban. Rendszeresen közreműködik a Budapesti Fesztiválzenekar produkcióiban, együtt zenélt már például Heinz Holligerrel, Peskó Zoltánnal, Mikhail Pletnevvel, Takács-Nagy Gáborral és Klaus Thunemannal. Kocsis Zoltán ezidáig öt alkalommal kérte fel a Nemzeti Filharmonikus Zenekar szólistájaként (Beethoven No. 5., Liszt No. 2., Prokofieff No. 3., Schönberg op. 42., Sztravinszkij Petrushka).

Dávid 1982-ben született Budapesten. Zongorázni az Aelia Sabina Zeneiskolában kezdett, Karapetián Karin növendékeként. 1995-től a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium hallgatója, tanára Benkő Zoltán volt. 2006-ban diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen Nádor György és Kemenes András növendékeként. 2011-ben ugyanitt doktorrá avatták, majd 2013-tól az egyetem tanárává nevezték ki. Növendékei különböző hazai és nemzetközi versenyek díjazottjai.

Eddigi pályafutása során számos versenyen kapott elismerést (Sendai, Madrid, Cantù, Oslo, Kassa, Baden bei Wien, Budapest, Szeged, Pécs, Békés-Tarhos). Magyary Zoltán Posztdoktori Ösztöndíjas, háromszoros Fischer Annie Ösztöndíjas, Köztársasági Ösztöndíjas, Robicsek Péter-díjas, valamint a Debreceni Egyetem Universitas Alapítványának Ösztöndíját is megkapta.

Rendszeresen publikál, több írása jelent már meg a Parlando zenepedagógiai folyóiratban, és a Kultúra és Közösségben.

Alex Rosen írása